Már sötétedik, amikor átlépjük a görögországi határt. Azonnal elmondhatod, hogy az EU-ban vagyunk: az utcák szélesek és rendben vannak, utcai világítás van, nincs több szemét az út szélén, és nincs birka az úton. Egy nagyon vastag azonban ránk húz, fekete felhő – Hála Istennek, a vihar elhalad mellettünk.
Körülbelül utána 30 Kilométerekkel elérjük parkolóhelyünket a Zazari-tónál. Itt teljesen nyugodt és békés, először tényleg alszunk.
Vasárnaponként a távolból reggeli közben halljuk az istentiszteletet, szinte kint van 14 Fokokban meleg, és egy csepp sincs az égből – Hála a görög időjárás istennek, Zeusznak !!! Egyszer körbejárjuk a tavat, igyál egy görög kávét és dönts, hogy itt maradjon még egy éjszakát. Délután csatlakozik hozzájuk egy VW busz Ausztriából (egy fiatal pár kutyával) nekünk, az egyik az utazási útvonalakról beszél, Kutyák és járművek.
Az új hét tulajdonképpen néhány napsütéssel indul !! A remek terepet és a gyönyörű időt ki kell használni – egy kis kutyakiképzés szerepel a programban. Előző napon olvastunk egy cikket a táncoló medvékről, Quappo mindjárt kiképzésre kerül 🙂
Quappo táncoló medve 
Ennyi edzés után mindketten a barlangjukban pihennek. Útban Kastoria felé egy kis teknős fut át az úton. Természetesen megállnak, és óvatosan hozzák a kicsit a biztonságos útszélhez. Ez az első “Vadállat”, amit az egész eddigi utazás során láttunk. A környéken egyébként a legmagasabb a medveállomány az országban, körül 500 Az állatok itt élnek a vadonban – de mindannyian elbújtak előlünk.
Medve figyelmeztetés 
ki rohan át az utcán? ?
Rövid autóút után elérjük Kastoriát ! 1986 jártunk-e már itt – de alig ismerünk fel valamit. A város sokkal nagyobb lett, Sok modern szálloda és apartmanház került hozzáadásra. Egy kis séta a sétányon, egy finom kávé egy kis pékségben és egy fotó a pelikánról – nekünk ennyi elég – most éjszakára keresünk egy helyet.
Bemegyünk a hátországba, egy kis terepút és a semmi közepén vagyunk, csodálatos kilátással – senki nem talál itt minket. Mellesleg rá kellett jönnöm, hogy én az enyémből 7 Évekkel ezelőtt az ógörögben szinte mindent elfelejtettem – Még a betűket is összekeverem. A régi latinom- és Mußler görög tanár úr megfordul a sírban !
Este még egy kicsit olvastam a most letöltött útikalauzban – egyértelmű, újabb tervmódosítás van: holnap jó időnek kell lennie, így kitérőt tervezünk a Vikos-szorosba. Is, amikor egy űrhajós figyel minket az ISS-ről, biztosra gondolja, hogy túl sok rakit ittunk – az egész országot autózzuk !!
Másnap reggel teljes erővel süt a nap, és a tervezett túránk nagyon szép útvonalnak bizonyul. Egyértelmű, Görögországban is vannak átjáróutak – Albániához képest úgy érzed magad, mint az A5-ösön egy autómentes vasárnapon. Mindeközben az ősz minden színében megmutatkozik, az erdőket narancssárga és piros színfoltok keresztezik.
Kilátás a Vikos-szorosra.
A mi célunk, Vikos falu, tartalmaz 3 Házak: egy étterem, egy szálloda és egy kis templom. Henriette leparkol a kis templom mellett, és elindulunk a szurdokba túrázni. Egyértelmű, először is meredeken megy lefelé (ez nem jelent semmi jót – ide is vissza kell mennünk) a szurdok aljára. Sajnos alig folyik víz, még mindig nem esett eleget. hadnagy. Az idegenvezető végigvezeti a túrát az egész szurdokon 8 órák – Ma már nem tehetjük meg. Szóval csak rohangálunk 5 Kilométerek és ugyanígy vonuljunk vissza.
Visszatérve a faluba ellátogatunk a szép étterembe, egyél egy görög salátát (mi más !), sült juhsajt és bab spenóttal. Minden nagyon finom, de észrevesszük, hogy itt megint helyi árak vannak (Ezzel szemben Albánia és Észak-Macedónia nagyon pénztárcabarát volt !). Visszatérve a nappalinkba a lábak fel vannak emelve, a kutyák ütemesen horkolnak a barlangban, az égen a telihold és egy gyönyörű csillagos ég látható. A trükk esti játékai során (Szinte minden este ezt csináljuk) Már nyerek érte 6. egymás után – Hans-Peter frusztrált, és már nincs kedve hozzá, hogy valaha újra dobjon velem a kockát 🙁
Közeleg a legfontosabb görögországi kötelező program: a Meteora kolostorok . A következő tavaszi vízfogás közben találkozunk a két belga Tine-nel és Jelle-lel. Azóta vagy 15 Hónapok az úton a Defenderrel, és Ázsia felé vette az irányt – időkorlát és korlátozás nélkül, csak olyan sokáig, hogyan élvezik és van elég pénzük. Belgiumban mindent eladtak, csak a családot hagyták hátra. Mély benyomást tett rám, hogy annyi fiatal van, akik egyszerűen megvalósítják az utazással kapcsolatos álmukat – szuper !!
Németországban ma először vezetünk egy darabot az autópályáról – ami megment minket 50 Kilométer. Az autópályadíjak egyenesek 6,50 €, ehhez áthajtjuk azt, aminek tetszik 30 Tökéletes alagutak kilométerei. Nem sokkal Kalambaka előtt már láthatjuk a lenyűgöző sziklatömböket, amelyen a kolostorok trónolnak, elismerik. Van valami misztikus a látványban, mágikus – egyszerűen csodálatos.
A faluban találunk egy jó parkolót és gyalog indulunk el, hogy készítsen néhány szép fotót. A kolostorokhoz vezető utat holnapra tartjuk. Közben újra tudom, miért szerettem iskolás koromban jobban a görögöt, mint a latint. A latin mindig a hadviselésről szólt, a görögök viszont éltek, megvitatták és filozofáltak (Arisztotelész engem szeretett a legjobban “az igazságról” lenyűgözött) !!
És a mai napig kívánatosabbnak tartom, kényelmesen élni, mint Diogenész a boroshordóban, mint hőshalált halni a csatatéren !! Következtetés: a görögök értik, jól élni, ezt itt mindenhol érezni lehet.
Egy álomnapunk volt a kolostorok látogatása során: reggeltől estig süt a nap az égről, és a rövidnadrágok újra munkába állnak. A kolostorokhoz vezető út jól kiépített, van elég fotópont, Minden kolostornál van egy nagy parkoló, és mindenki talál magának helyet. Megnézzük a két kolostor, Agios Nikolaos Anapafsas és Megalo Meteroro belsejét is.: természetesen külön kell tennünk, mert kutyát nem engednek be. A kamera túlmelegszik, nem tudsz betelni ezzel a lenyűgözővel, irreális hátteret. Valójában a kolostorok még mindig lakottak, azonban ezen a különleges helyen csak néhány szerzetes és apáca él.
A 
Mint mi 1986 itt voltak, Ez a nagyszerű utca még nem létezett, és csak néhány esetben lehetett kosarat használni, amelyeket leeresztettek, gyere a kolostor komplexumába. Az első kolostort egyébként ben alapították 1334 Athanasios szerzetes érkezésével, akivel itt van 14 más szerzetesek megalapították a Megalo Meteorát
Ezektől az őrült benyomásoktól felvillanva teljesen keresünk egyet, nagyon csendes parkolóhely éjszakára: állunk a Limni Plastira-nál és nyugodtan nézzük a remek fotókat.
Boldog születésnapot !!! Ma van a nagy születésnapunk – hihetetlen, szép 34 Éves Johannes – Hogy repül az idő !! Üdvözleteket váltunk telefonon és mielőtt folytatnánk, Egy pillanatra bátran beugrok a tóba – nagyon frissítő !
Ma nagyon hosszú úton haladunk: körül 160 A kilométerek összejönnek. 30 Kilométerekkel úti célunk Delphi előtt van egy rejtett hely az erdőben. Nagyon mozdulatlanul állunk itt, birkák nélkül, Kecske és utcai kutyák – egészen szokatlan.
Zeusz a mi oldalunkon áll, sok napot és kék eget küldött ma Delphibe. Várhatóan október végén lesz, hogy már nem sok minden történik – nem is közel !! A parkoló már eléggé megtelt, csak találunk egy helyet az utcán, Henriette bele tud préselni. A bejáratnál megtudjuk – már sejtettük – hogy a kutyákat nem engedik be. Az enyémnek is kell 3 A férfiak maradjanak kint, Anya egyedül látogathatja meg a szent helyet.
Apollo temploma
Az egész komplexum elhelyezkedése fantasztikus, el lehet képzelni, mint azelőtt 2.500 A sok zarándok évek óta küzd a hegy megmászásával, hogy aztán meghalljon egy bölcs mondást Pythiától. Ez egy zseniális üzleti modell volt – mindenki információt akart az orákulumtól (nem számít, miről volt szó: háború, házasság, válás, Szomszédsági vita, A ház színe …. ) és persze fizetett is érte rendesen ill. feláldozott. És akkor kaptál információkat, ami mindig kétértelmű volt – ha félreértelmezték, a saját hibád volt ?? Az orákulum soha nem jósolt semmi rosszat – ettől nem lesz jobb. Az orákulum valószínűleg gazdagabb volt akkor, mint most Bill Gates és Jeff Bezos együttvéve.
Kép keresése: hol van Henriette 
a férfiaknak várniuk kell
Nak nek 1,5 Órákra szabadon engedtem a fiaimat, és elköltözünk ettől “Köldök – a világ közepe” Abban az időben. A mitológia szerint Apolló két sast küldött a világ végéről, aztán szerencsétlenül összeütköztek Delphiben.
Természetesen megkérdeztük az orákulumot is, hova kellene tovább utaznunk: a válasz az volt: egy hely, amely P-vel kezdődik és S-vel végződik. ?????????? elmélkedünk, hogy Pirmasens vagy Patras felé induljunk-e – hosszú idő után döntsön- és végül az utóbbira. A további útvonal a navigációs rendszerbe kerül – Erna kétségbeesetten kitérőt szeretne szinte 150 km-t tenni – ő őrült !!! Kíméletlenül figyelmen kívül hagyjuk a nénit ! Nem sokkal később egy faluba érünk, ahol láthatóan egyszerre ünneplik az Oktoberfestet és a karnevált – az autók kilométerekre parkolnak az utcán, magában a faluban szinte alig lehet átjutni (talán mégis Ernának volt igaza :)). Hans-Peter drótkötelekből készült idegekkel úrrá lesz ezen a zűrzavaron, mi pedig átvészeljük a nyüzsgést.. A következő parkolónál pisiszünet van – annyi adrenalin nyomja a hólyagot. Közben utánanéztem, hogy ez a hegyi falu “Arachova” és a görög Ischgl. Úgy tűnik, hogy még hó nélkül is minden athéni szereti ezt a helyet, és hétvégente jön ide.
Az utazás nyugodtan folytatódik a tenger felé: röviddel Psatha előtt egy kék foltot látunk villogni a fák között: Adria, jövünk !
Gyorsan lefelé az utolsó hágón, már a parton állunk, igyál meg egy alfát a tengerparti bárban, és este uszkármeztelenül merülj bele a vízbe.
Sajnos vasárnaponként gyülekeznek a felhők, Azt jelenti, tovább, Kövesd a napot. Egy kis út kanyarog a part mentén, görög mércével ez egy off-road útvonal. A tóhoz érünk “Limni Vouliagmenis”, ott szépen elrejtjük Henriettet a bokrok közé. Később esőnek kell lennie, így a világítótoronyhoz és egy ásatási helyszínhez vesszük az utunkat (itt szinte minden sarkon megtalálod őket).
Frodó és Quappo sokkal izgalmasabbnak találja a kecskét, mint egy oszlop régi maradványait – mindenkinek megvan a maga prioritása. A kis földnyelv tetejéről láthatjuk a Korinthoszi-öblöt – ott folytatódik holnap.
Az éjszaka folyamán Aeolus átvette a hatalmat – tényleg engedi, hogy vihar legyen ! A mi Henriette-ünkben sok a ringatózkodás, úgy érezzük magunkat, mint egy vitorlás gumicsónakon. Reggel igyekszem nagyon óvatosan kinyitni az ajtót, majdnem levált a zsanérokról, a reggeli sétáról visszafelé teljesen ki vagyunk szelve.
Utunk a Korinthoszi-csatornán keresztül folytatódik a Peloponnészosz felé. Megvolt a csatorna – őszintén – már egy kicsit nagyobbat mutattak be ?? De akkoriban ez jelentős építkezési teljesítmény volt. Ernával megint nagyon jól érezzük magunkat – úgy tűnik, hogy a navigációs rendszer új beviteli módot kapott – megtalálni a lehető legszűkebb utcákat ?? Belföldön egysávos földutakon haladunk, mellettünk az újonnan épült országút – ez elgondolkodtat bennünket, hogy Erna túl mélyen nézett-e a pohárba tegnap.
Korinthoszi csatorna 
A navigációs rendszerünk szereti a földutakat !
Mükénébe érkezve a kiállítási terület felé tartunk. Természetesen ugyanaz, mint mindig: A területre kutyák nem vihetők be, bár a kerítés mögött egy nagy utcakutya fogad minket ?? Röviden megbeszéljük, hogy külön nézzük az ásatásokat, vagy inkább a görög muszakába fektetjük a belépődíjat ?? Tovább, aki megfelelő eredménnyel áll elő – mi, kultúrnövények szívesebben fektetünk be a görög gazdaságba, és jókat eszünk. Otthon korrepetálás folyik Mükénéről: A város legnagyobb virágkorát ben élte át 14. és 13. Századdal ezelőtt (!) Krisztus – így ezek a kövek szinte 3.500 éves – hihetetlen !!
Atreus kincstára 
kint kell maradnunk ! 
Löwentor 
Mykene
Reggel a szomszédokkal beszélgetünk, szimpatikus pár Bajorországból a magukkal 2 A kis Milow és Holly. Guilia szukáját két gazdánk öleli magához, nagyon lelkesek, hogy végre rátaláljon egy kedves lányra. Ezért a vártnál később érünk Nauplius szép városába. Itt először egy gázüzlet felé tartunk, aztán a mosoda és végül a szupermarket. Parkolóhelyünk ma a központban van, tökéletes egy kastélytúrához és egy bevásárló körúthoz. Hans-Petert először meg kell győzni, hogy felmássz velem a Palamidi erődbe – végül is azok 999 Lépcsőzni (Csak másnap mondom el neki, hogy oda is megy egy utca :)). A csúcsra jutva nagyszerű kilátás nyílik a városra és a tengerre, a fájó izmokat holnap egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk.
Csak akkor vesszük észre, amikor leereszkedünk, milyen meredek a lépcső, itt tényleg mentesnek kell lenni a szédüléstől. Nincsenek korlátok sem, Németországban biztonsági öv és sisak kellene. Még Quappo is zavartan néz rám: most csak fel-alá jártunk ott ??
Az alján elsétálunk a kikötőbe, a szép sikátorokon át, egyél egy fagylaltot a hőmérsékleten, és nézd meg az ajánlatokat a kis boltokban. A holtszezon ellenére még mindig sok minden történik itt, Ezt persze nagyon szeretem. Hans-Petert lenyűgözi a hatalmas vitorlás, amely a kikötőben van horgonyozva: az “Máltai sólyom”.
Máltai sólyom 
Bourtzi erőd
Ma már szerda van (lassan kifutunk az időből, és ki kell kérdeznünk a mobiltelefont, melyik nap van most), szép az idő, így a következő úti cél egyértelmű: szükségünk van egy szép tengerparti helyre. Körül 40 Kilométerekkel távolabb megtaláljuk a tökéleteset, széles strand Astros közelében. Az úszónadrágokat hamarosan kipakolják, és menj a vizekbe. A víz igazán kellemes és meleg, csak kint van pár felhő és így nincs mit kezdeni a napozással. De el lehet menni egy jót sétálni a parton és a szél az orrod körül ill. Fújja a kutya fülét.
28.10.2021 – milyen fontos dátum – igen kész, ma van egy nagy születésnapi buli !!!! Frodó, a mi nagyunk lesz 4 évesek – a fiúk szája már órák óta folyik. A sok születésnapi puszi és fotózás után végre elfogyasztható a torta – Quappo barát meghívást kap, és nagylelkűen kap egy darabot.
Elégedetten, teli gyomorral indulunk Leonidiba. Valójában csak fel akarunk tölteni vízzel ! Útközben olvastunk, hogy a falu szép gócpontja minden sziklatömbnek – és megőrült a mászásért, Ez azonnal látszik a sok fiatalon, akik itt maradnak. A vízponthoz vezető út ismét teljesen kalandos: a sikátorok olyan keskenyekké válnak, az erkélyek egyre beljebb nyúlnak az utcába és mindenkibe, akik jelenleg eszpresszójukat fogyasztják a kávézóban, tágra nyílt szemekkel figyelj minket lenyűgözve. Gyászhoz szokott, a sofőröm és Henriette is megoldja ezt a kihívást, és épségben kijutunk a sikátorok útvesztőjéből.
Ez történik, amikor nem tudod abbahagyni, olvassa el az útikönyvben: ez itt állítólag egy régi, ad kolostor épült a hegyen – Megközelítés kis úton lehetséges ?? Már az első kanyarban egy helyi integet nekünk, hogy nem szabad tovább mennünk – ésszerűen hiszünk neki. Tehát a túrabakancs fel van húzva, Csomagold be a hátizsákot és indulj. A kolostort már alulról is aprónak látjuk, tegyen egy fehér pontot. 1,5 Órák múlva elérjük a bejáratot, egyenesen bemennek a kolostorba, és egy barátságtalan apáca azonnal megdorgálja őket: “kutyák tilosak” – kiált ránk felháborodottan. Rendben, vissza akarunk vonulni, itt jön az öreg apáca (az egyetlen, aki egyedül él itt a kolostorban !) és adj át nekünk néhány édességet – Szerintünk ez nagyon szép – Isten valójában minden élőlényt szeret – vagy ???
az egyetlen lakó 
A szép után, Nincs már kedvünk egy megerőltető turnéra, folytatni, csak maradunk itt a falu közepén a parkolóban és feltesszük a lábunkat.
Vissza akarunk menni a tengerhez, így megyünk délre. Nak nek 80 Kilométerekre érünk Monemvasiába – középkori város, amely egy hatalmas monolit sziklán található a tengerben.
A város volt 630 n. Chr. speciálisan a sziklára épített, hogy nem láthattad őket a szárazföldről – csak a tengerészek láthatták – tökéletes álca. Még gabonaföld is volt a városban, így a fellegvár önellátó volt és a végtelenségig védhető volt. Csak évi három év ostrom után 1249 a frankok megadásra kényszerítették. Igazi, nagyon, Nagyon lenyűgöző !!!!
Az éjszakát a város mögött, a tenger mellett töltjük, ismét erősen viharzik ! Innen egy kis Monemvasiát láthatunk – a vastag teleobjektívet használják.
Ez után az egész kulturális program után mindenképpen szükségünk van egy kis szünetre :). Állítólag Görögország egyik legszebb strandja a sarkon található – hát menjünk oda. A Simos Beach a neve a gyönyörű helynek Elafonisos kis szigetén. Henriette ismét hajóra szállhat, 10 Percekkel később és 25.– € szegényebben érkezünk a szigetre. Csak a strandra 4 Kilométerek és már látjuk is a szikrázó tengert. Itt minden halott, már csak egy tengerparti bár maradt 2 emberek, akik rendet raknak és takarítanak – úgy tűnik, a szezon végleg véget ért. Magunkban élvezzük a hatalmas homokos tengerpartot, a tenger színe igazán képeslapos-giccses türkiz, azúrkék és csillogó.
A víz hihetetlenül tiszta, úszás közben minden homokszemet megszámolhatsz. Frodó és Quappo elemükben vannak, dig, fuss és játssz, mint a kisgyerekek.
A parkolóhelyünket is csak magunknak tartjuk – ami kicsit meglep minket. Másnap szomszédokat kapunk: Ágnes és Norbert Felső-Svábból !! Jót beszélgetünk az utazási útvonalakról, utazási tervek, járművek, gyermekek ………… végül kiderül, hogy a fia néhány házzal távolabb lakik az anyósomtól – milyen kicsi a világ. Üzlet, hogy eljön hozzánk a következő seeheimi látogatása alkalmával (vagy kettőt) Ugorj be egy sörre !! A hálózat meglehetősen szórványosan működik, ez egy kicsit bosszantó, de ideális kikapcsolódásra. Délután a következő faluba kell mennünk, sajnos elfelejtettük, vigyél magaddal elegendő élelmet. Egy kis mini piac (ő tényleg pici) hála istennek még nyitva van, hogy többet tehetünk 3 Hosszabbítsa meg a napokat.
Kedden heves vihar van, este az egész strand víz alatt van – a természet ereje egyszerűen lenyűgöző. Nagyon várjuk a következő napot: az időjárás app abszolút fürdőidőt ígér – szóval megtörténik !! A homokban fekszünk, élvezze a tisztaságot, még elég meleg víz, lustálkodni és semmit sem csinálni !
Egy pillantás a mobiltelefonra elárulja, hogy már ma 03. November az – nem hisszük el. Időközben hozzánk költözött egy másik lakóautó, pár tanár Hamburgból, hogy egy évig sabbat. Később jön még több 4 Mobil és 3 Kutyák, lassan úgy néz ki, mint egy kemping Riminiben. Mivel még előttünk áll egy kis program, mi döntünk, hogy másnap folytassuk.
Éhség ! 
Reggeli után nagyon kedves és tartalmas beszélgetést folytatunk egy fiatal kölni tanárral. Mindig lelkesek vagyunk, milyen nagyszerű, érdekes, izgalmas, kalandvágyó emberekkel találkozunk az úton. Közben a kutyáink összebarátkoztak a két kutyáslánnyal, és a dűnékben kószálnak. Reméljük, hogy nem jár tartásdíj – az egyik lány a hőség határán van 🙂
A komp csak körbejár 14.10 óra – még van időnk sürgős feladatokra: a wc-nket újra ki kell takarítani. már beszámoltam, hogy az elválasztó WC-nk egyszerűen zseniális ?? Valójában csak mindegyiknek kell lennie 4 – 5 Hetek takarítani – és ez tényleg nem olyan rossz, mint amitől az ember fél. Miután minden megtörtént, igyunk meg egy jól megérdemelt kávét a kikötőben
Okosan a sofőröm, Henriette hátrafelé hajt a kompra – odaúton elcsodálkoztunk, hogy egyesek fejjel lefelé állnak a mólón. Gyorsan világossá vált: csak egy kijárat van, a hajó csak megfordul az úton. Vissza a földszintre – végtelen olajfaligetek mentén haladunk tovább. Megkezdődött a betakarítás, mindenhol fákat ráznak. Egy kicsit mosolyognunk kell: A munka nagy része itt pakisztáni vendégmunkás, India és néhány afrikai. Egy kis kápolnában vizet tárolhatunk, mellette van a szállás. Már csak egy lakókocsi van itt, különben minden csendes – gondoljuk !! A bikini azonnal fel van húzva, le a vízbe, majd a tengerparti zuhany valóban működik !! Micsoda luxus, korlátlan víz felülről – megőrültünk az ilyesmitől “Normál”. Közvetlenül utána ugatás vagy inkább üvöltés – ó, igen, egy beagle töltődik. Megkönnyebbülten vettük tudomásul, hogy lányról van szó és engedd le a fiainkat is a pórázról. Közvetlenül ezután egy másik négylábú barát érkezik – Tökéletes, minden fiúnak egy lány – Látom, megint jön a tartásdíj.
Valójában egyértelmű volt: másnap reggel a hölgyek az ajtó előtt várakoznak, és viszik az urakat a recepción. Nyugodtan reggelizhetünk, úszás, zuhanyzók – a távolban időnként kutyafarkcsóválást látunk – szóval minden rendben. Nak nek 2 A teljesen kimerült srácainkat órákra beültetjük a kocsiba, a nap hátralévő részében már nem hallatszik hang a kutyaházból.
Útközben van egy fotópont a Dimitrios roncsánál – a hajó az 1981 itt rekedt és fotómotívumként rozsdásodik azóta. Gythio halászfaluban röviden kinyújtjuk a lábunkat, míg végül eljutunk Kokkalára – egy 100 Seelen Dorf kap egy éjszakát.
Most a Peloponnészosz középső ujjánál tartunk, a Mani nevű régió. A környék barátságtalan, ritka és egyben nagyon lenyűgöző. Régen menekültek éltek itt, A kalózok és más ördögök el vannak rejtve – ezt el lehet képzelni helyesen. Mani tényleges lakói évtizedek óta foglalkoztak olyan szép dolgokkal, mint a családi viszályok, Vérbosszú és becsületgyilkosságok elfoglaltak, a régi védőtornyok mindenhol megtalálhatók. Ott az üldözött elbújt ill. Évekig átkozott, megpróbálta, puskával és pisztollyal taszítják az ellenfeleket – míg végül egyikük meghalt – hátborzongató képzelet – Halloween tényleg.
Amit igazán szeretünk, van, hogy az új épületek is ugyanabban a stílusban épülnek: mind kőházak (ez az egyetlen dolog, hogy van itt bőven: Kövek !!) tornyok alakjában, A kiskapuk is be vannak építve. A kistelepülések részben csak a 4 – 5 Házak, szétszórva vannak a hegyekben. Kokkalán van egy kis parkolóhely, nagyon csendes, csak a hullámok zaját lehet hallani.
Szombatonként a Mani legdélibb pontjára érkezünk: Kap Tenaro – az a 2. legdélibb csúcsa (Spanyolországba) szárazföldi Európából. Mintha egy köpenyt képzelnénk el: a világ vége ! Innen sétálunk a 2 Kilométerekkel arrébb világítótorony, Hans-Peter kicsomagolja a drónját, és így remek légifotót kapunk rólunk.
Olyan szép itt, hogy mi is maradunk éjszakára. Akár egy mini-öbölben is úszhatunk – szombat is van, d.h. Fürdő nap !
Van még néhány táborozó velünk, tehát vannak új találkozások.
Vasárnap reggel egy csapat kínai támad ránk a reggelinél: teljesen lelkesek a mi Henriette-ünkért, egytől egyig mind a nappalinkra néznek, Konyha és fürdőszoba, Mobiltelefonos fényképek százai készülnek, a kutyák összebújnak, mindenki zavartan beszél, és majdnem eladtuk Henriette-et és a kutyáit – nagyon jó ajánlatot tesz nekünk !! Azonban inkább egy Mercedest szeretne, mint egy MAN járművet – és így nem jutunk megegyezésre – az is jó !!
A Mani nyugati oldalán vezető úton meglátogatjuk Vathia elhagyatott faluját. 1618 itt élt 20 Családok, egy régóta tartó családi viszály (!!) azonban a népesség meredek csökkenéséhez vezetett, szóval azt 1979 nem maradt senki. A létesítmény is egyszerűen elmaradt – egy igazán izgalmas szellemváros.
Egyébként a tornyok magasságából lehetett tudni, milyen gazdag volt egy család – egyszerűen minél magasabb a torony, minél gazdagabb a család – nem kellett telekkönyv- vagy bankszámlakivonat – így könnyű !
A délutánt úszással töltjük Oitylo tengerpartján, Sétálni megy, Ruhamosás és horgászat ! Valójában egy kis hal harap – hiszen nem elég vacsorára, visszamehet a vízbe.
Mi lesz ma a program – és, látogatást teszünk az alvilágban !! Kishajóval bekormányozunk a Diros barlangokba, cseppkőbarlang, amely állítólag 15.400 m hosszúnak kell lennie – így Görögország leghosszabb barlangja. Nem tudjuk végigcsinálni, de a kis kör nagyon lenyűgöző. Úgy érzem magam, mint egy elvarázsolt mesebeli hercegnő, gonosz boszorkányok csábították az alvilágba. Hála istennek, velem van a hercegem, Ez visszavezet a felső világba.
A napsütésben néhány kilométerrel tovább érünk Areopolis falujába. hadnagy. Útikönyv a helynek nagyon szépnek kell lennie, sőt műemlék épület. Eleinte csalódottak vagyunk, tényleg nincs semmi szép látnivaló – amíg észre nem vesszük, hogy rossz irányba mentünk el. Is, mindent az elején ! Valójában a városközpontot találjuk egy szép piactérrel, szép sikátorok, nagyon, nagyon szép és teljesen stílusos kávézók és tavernák (azonban minden üres – ez valószínűleg novembernek köszönhető).
ne bejelentés !
Az estét Kardamyliben töltjük, szintén szép, majdnem kihalt falu a tenger mellett. Optimistán úton vagyunk, hogy keressenek egy másik nyitott helyet – a vártnál nehezebbnek bizonyul. Egy szép tengerparti bár valóban nyitva van, és élvezzük a görög salátát, görög bor (Egyszerűen nem igazán jó az íze) és görög szendvics naplementekor !
09.11.2021 – reggeli fürdés a tisztaságban, még kellemesen meleg víz, Reggeli a szabadban, nyugodt kutyák – hirtelen egy nagyon barátságtalan görög érkezik hozzánk, és félreérthetetlen megértést ad nekünk, hogy nem szabad itt állni ?? Úgy tűnik, az ő parkolójában parkoltunk – ugyanakkor van száz szabad hely is – nem kell értened. Rendben, amúgy is folytatni akartuk, és így gyorsan összepakolunk mindent és elindulunk. Elhagyjuk a tengert, áthajtani egy nagyszerű átjárón és lenyűgöző tájon keresztül Mystras felé.
Amikor megérkezel a régi bizánci romvárosba, gyorsan kiderül: ide kutyát sem engednek be !! Tehát a fotósom ma egyedül látogathatja meg Mystras-t, a kutyák és én csak messziről nézzük a helyet (tényleg érdemes megnézni), sétáljon egyet az olajfaligetekben, elriasztja az összes falusi macskát, lopj tőlünk néhány olajbogyót és narancsot vigasztalásul és később nyugodtan nézem fotósom eredményeit a Henriette-ben – tökéletes munkamegosztás.
O 
Mystras válnak 1249 Wilhelm II von Villehardouin alapította az észak-franciaországi Bar-sur-Aube-ból a kastélyegyüttes felépítésével, nem sokkal ezután bátyját elfogta a bizánci császár, és csak a kastély feladásával tudta kiszabadítani magát.. A kastély alatt virágzó város bontakozott ki, több tízezer lakossal. 1460 Mystrast meghódították az oszmánok, 1687 velencei birtokba került, azonban leesett 1715 visszatért az oszmán törökökhöz (aki csak úgy emlékszik mindarra ?). Az orosz-török háború idején 1770 a város súlyosan elpusztult, a görög szabadságharcban 1825 majd úgy elpusztult, hogy tartózkodtak az újjáépítéstől. Most viszont a turisták visszafoglalták a várost.
Az éjszakát Mystras és Kalamata közötti legmagasabb ponton töltjük (1.300 m magasságú) egyedül – Remélem holnap reggel nem fog panaszkodni a vadász, hogy elfoglaltuk a parkolóját !
Lent a völgyben láthatod, hogyan villan fel egy Lidl-bűntudat nem sokkal Kalamata előtt – a sofőröm mindjárt lenyomja a féket. Eredetileg nem nagyon akartam ilyen dekadens boltba menni vásárolni – de néhány dolog csak nagyon sok, sokkal olcsóbb és jobb (a harmadik üveg görög bor után a műanyag palackból ismét kell egy finom csepp – és egy üveg bor egy normál szupermarketben mindig legalább 15-be kerül,– € – akármilyen okból). Így, Készletek feltöltve, mehet tovább. Szinte idegesítő: itt nem tehetsz semmit 50 Vezessen kilométereket anélkül, hogy az Unesco Világörökség része lenne, régészeti lelőhely, egy szuper szép halászfalu , egy álompart vagy valami más nagyszerű út van. Az Alt-Messene egy ilyen ásatás, amelytől csak egy rövid kitérő 15 Kilométer szükséges – ezt nem hagyhatod ki ??? hadnagy. Ma rajtam a sor, hogy lefényképezzem a munkamegosztásunkat – és az ásatás valóban nagyon jelentős. Messene volt 369 v.Chr. az új Messenia állam fővárosaként alapították, és hosszú ideig virágzó kereskedelmi város volt, és soha nem pusztult el. Egy színház maradványait láthatja, egy agora, sok templom, Fürdőházak, Városfalak és egy nagy, antik stadion – az egyik legszebb, eddig láttuk.
Az estét Kalamata strandján töltjük, ahol ragyogó naplementében gyönyörködhetünk.
A következő csúcspont közvetlenül a reggeli után vár rám: valójában melegvizes strandzuhanyok vannak itt – nem hiszem el, használja ezt az ajándékot percekig, amíg a bőröm utolsó foltja pórusmentes lesz. Mindenesetre a fiúk ma nem a szagomról ismernek fel.
A mai következő állomás Koroni, kis halászfalu a Peloponnészosz nyugati ujjának csücskében romos kastélyral. A hely nagyon szép, de közben annyira el vagyunk kényeztetve, hogy nem vagyunk annyira izgatottak, ahogy az útikalauz javasolta.
Gyalogos túra után a túra Methoniba folytatódik, itt a régi erőd sokkal jobban megőrzött és lenyűgözőbb, mint Koroniban. A falu közepén a strandon van egy jó parkoló, itt állhatsz éjszakára. A kastélyt sajnos nem tudjuk meglátogatni – már felszállt 15.00 Zárva, kisállat nem hozható. Már gondolkodunk, hogy mi a miénk 2 legközelebb ne adja ki őket vakvezető kutyáknak – hogy ez észrevehető-e ???
A következő nap (péntek van, az 12.11.) ismét nagyon szépnek kell lennie – a jel, hogy irány a következő álompart. Így hát a part mentén haladunk Pyros városán keresztül a Navarino-öbölig. Itt történt 20. október 1827 az utolsó nagy tengeri csata az oszmán-egyiptomi flotta és a franciák szövetséges uniója között, Helyette angol és orosz hajók. A szövetségesek elsüllyesztették a szultán teljes flottáját, és ezzel megalapozták a görög nemzeti állam létrejöttét..
Ez a történelmi víz kiválóan alkalmas fürdésre, miután találtunk egy másik szabad helyet. Minden kis öbölben megbújik egy lakókocsi (vagy kettőt), szerencsések vagyunk, egy VW busz éppen pakol, így az első sorban kapunk helyet. Főleg a vártúrán, délután megmászzuk a régi Paleokastro erődöt. A csúcsra érve látványos táj tárul elénk – Ökör hasa öböl, Lagúna, A part és a közeli szigetek. Tehát azonnal tudjuk a holnapi célunkat – tisztán, az ökörhas öblöt – Már a név is fantasztikus !
Az öböl felé vezető úton elhaladunk egy olívaprés mellett – rövid megállót hirdettek ! Itt végig követhettük az olajbogyó betakarítását, most mi is látni akarjuk, hogyan készül belőle a finom olaj. Mindent közelről láthatunk, persze mi is szeretnénk magunkkal vinni valamit. A tartályt magának kell megszereznie, akkor frissen csapolják az olajat – nagyon várjuk a vacsorát !!
A sikeres vásárlás után továbblépünk – és ne higgy a szemünknek: tonna flamingó van a vízben !! Azonnal leállítják, a nagy lencse felcsavarva, Előástuk az állványt, és a madarak az objektív előtt vannak !! gondolom, mi legalábbis 300 Fényképek – egyszerűen nem tudod abbahagyni 🙂 – ez jó móka lesz ma este, amikor ki kell választanod a legszebb fotókat.
akkor ki vagy ?? 
milyen flamingó az ?? 
A fotózás után visszautazunk a régi helyre, most a legelső sorban, közvetlenül a strandzuhany mellett szabad a hely – csak ott maradunk megint 2 Napokkal tovább. A napot úszással töltjük, zuhanyzók, sonnen (!) – míg az Erfelder otthon köd fölött, Várj esőre és hidegre.
A változásért: egy napfelkelte !
Lassan minden készletünk elfogy, sajnos így kell folytatnunk !! A hétfő fenomenális napfelkeltével ébreszt bennünket (valójában rossz volt az időjárás-előrejelzés ma ??). Ébren a reggeli fürdés és a jéghideg zuhany után, útközben felfedezzük az Eifel-tornyot (nem, nincs fotómontázs, itt tényleg létezik), mögötte egy kis szupermarket, újra biztonságban vagyunk. A Park4Night alkalmazásban böngészve találtam egy vízesést, ami az útvonalunkon van. Is, ma nem strand, hanem erdei nap – A változatosság elengedhetetlen. A vízeséshez vezető út lenyűgözően meredek és keskeny – egy kis adrenalin jót tesz egy lusta tengerparti nap után. Aztán csak az a hegyi érzés: – meredeken emelkedik- és lefelé, néhány via ferratát meg kell mászni – később Venezuela érzés: egy igazán szép vízeséssel jutalmazunk !! Van egy koktélbár, különösen a fiúk számára – Neda koktélokkal – szuper finom és frissítő !
Eifelturm Filiatrán 
Koktélbár Frodónak és Quappónak 
Sziklakápolna 
Neda vízesések
Az éjszaka a hegyekben elég fagyos – a reggeli eligazítás utáni szavazás egyértelmű többséget eredményez: 3 Szavazz rá, egy tartózkodás (Horkolás kifelé a kutyaházból): vissza akarunk menni a tengerhez. Zacharo mögött van egy kis ösvény, amely közvetlenül a tengerpartra vezet – Part – ez valójában nem a megfelelő szó: itt vannak 7 Kilométerek a legszebb homokos strand, és senki sem messze – ez hihetetlen !
Az úszás nagyszerű, időjárás, hőfok, hullámok – minden passzol. Quappo és Frodó bent vannak 7. Kutya mennyország, dig, játszani – egyszerűen tiszta életöröm !
Ratet mal, akinek most ötvenezer-háromszázhuszonegy homokszem van a bőrében, és így mélyen elaludt ?? Tisztán, itt maradtunk a következő három napig.
Miután egy homokszem megakadt Henriette utolsó repedésében, menjünk pár kilométert: a következő hihetetlenül hatalmas homokos strand: itt sok az elhagyott, omladozó házak, kicsit ijesztő ? Izgalmas lenne megtudni, mi történt itt – talán az összes házat illegálisan építették, talán a lakosok féltek a szökőártól, talán a terület szennyezett , talán vad dinoszauruszok vannak itt, talán a Marsról jöttek le ide emberek …………. ??? Minden a régi, biztonsági rendszerünk tökéletesen működik, mi történhet velünk.
A drón rövid időre eltűnik a tenger felett, de néhány kérés után visszajön. Öt csepp eső jön az égből, kísérik őket egy grandiózus, sajtos szivárvány.
Végtelen tengerpart !
Az egész család ! 
Henriette a szivárvány alatt
Így, teljesen kipihentek és kipihentek vagyunk, ismét rám kerülne egy kis kultúra: az időjárás azt ígéri, hogy mindent megad, szóval az olimpiára !!!
Mint mindig, most is el kell válnunk – Megengedik, hogy a történelmi kövekhez menjek, a férfiak egy sétával szórakoztatják magukat. Tehát innen ered az olimpiai ötlet – több mint 2.500 Évekkel ezelőtt a nagy stadion a hírnévről és a babérkoszorúkról szólt (Hiszek, Valójában még nem volt reklámbevétel), 45.000 A nézők megtekinthették a versenyt. Ez futott, harcolt, birkózott, Diszkosz- és lándzsadobás – mindig a bírák szeme alatt.
A stadion mellett számtalan templom volt, hogy kiengesztelje az isteneket (A doppingolást még nem ismerték !), igazi izmok, ahol a sportolók kondiba kerülhettek, feudális vendégházak a díszvendégek számára, Fürdőtemplom és persze Héra temploma – ma itt gyújtják meg az olimpiai lángot !
A gyönyörű napot a tengerparton szeretnénk befejezni – ennek érdekében Katakolóra hajtunk. Egymillió szúnyog vár ránk, csak rövidre nyisd ki az ajtót – már van egy óra munkád a légycsapóval. nem, nem maradunk itt – inkább hajtjuk őket 20 Kilométerekkel vissza a mi magányos és (gyors) szúnyogmentes) Part.
Ma igazán szép vasárnap van: Fürdős időjárás felkeléstől napnyugtáig (újra és újra el kell mondanunk magunknak, hogy ma a 21. November van, és általában nyugodtan süthetem otthon).
Jó reggelt kívánok ! 
Mindannyian teljes mértékben élvezzük a napot, még a fiúk is szeretnének újra vízbe menni sznorkelezni 🙂
Az időjárás alkalmazásnak igaza volt: hétfőn szürke az ég és esik az eső 🙁
Szóval a búcsú nem olyan nehéz, és elindulunk Pátra felé. Itt szeretnénk újratölteni a gázpalackjainkat (csak néhány üzlet van, akik még ezt is csinálják itt, Valószínűleg a nyáron történt jogi változás, után a gázpalackok újratöltése már nem megengedett). Természetesen ez a bolt közvetlenül Pátra belvárosában található – el tudod képzelni, hogy néz ki: szűkek az utcák, az emberek úgy parkolnak, mintha viccesnek érzik magukat, Közben kígyózó sorban haladnak a segédmotoros kerékpárok, Esik az eső és nincs parkolóhely sem. Rám, meg tudjuk csinálni, hogy átadja az üvegeket, este 19.00 Délben újra felvehetjük őket. Ez idő alatt sürgős vásárlásra használjuk, séta a kikötőben, Strand és park. Felülről és alulról nedves, az utolsó strandbárban kávézik, Rövid ideig szárítjuk a Henriette-ben, aztán újra kezdődik a móka: most jön a szűk utcák, Regen, Mopedek, A parkoló járművek harmadik sorában is sötét van – szuper Kombi ! Tel, megcsináltuk, a gázpalackok a fedélzeten vannak, Most már csak a tengerparton lehet éjszakázni. Beírjuk a koordinátákat az Ernába, egyre szűkebb utcákon haladni a nádason keresztül (igazából nem rossz), Erna meséli: forduljon balra – de van egy kapu ?? A nádas ösvényen haladunk tovább, koromsötét van – és az út teljesen véget ér ?? Kerítés a jobb oldalon, egy fal a bal oldalon – micsoda borzalom !! Hans-Peternek valahogy meg kell fordítania Henriette-et, Olyan érzés, mintha ezerszer kellene manővereznie, Kint állok és a szívem megint a nadrágomba csúszott. Valahogy karcolás és a fal felborulása nélkül készítjük el, hogy elmenjek innen !!!!!! Teljesen kimerülten nagyon egyszerű módon eljuthatunk oda (Köszi Erna !!) a célunkhoz. Éjszaka megállás nélkül esik az eső, a zaj – amikor kényelmesen fekszel az ágyban – ellazultak a nehéz esőcseppek !!.
Ma elhagyjuk a Peloponnészoszt – síró szemmel – , áthajtani a nagyszerű új hídon (borsos áráért 20,30 €), Ismét hegyszorosokon kanyarodunk, és egy szép tóparti helyen kötünk ki. Itt nyugodtan kitakaríthatjuk a vécénket, Henriette küldött, mosni, menj el sétálni és reggel úszni édesvízben. Amikor este nézzük a Tagesschaut, rendkívül elkeseredünk – A koronaszámok Németországban és a környező országokban folyamatosan emelkednek ?? A visszaútra ezért nem Albánián és Montenegrón keresztül fogunk haladni, ahogy terveztük, hanem Szerbián keresztül, Magyarország és Csehország – Ez minden bizonnyal az előzetes terv !!! És hol lesz a következő út 2022 mehet, most teljesen a levegőben van ???
Utoljára a tengeren – Napok óta ez a mantránk 🙂 – Menidiben egy földnyelven landoltunk – balról a tenger, jobbról a lagúna több száz flamingóval – milyen gyönyörű hely – túlságosan szép, Németországba menni !!!
Szépen elaludtunk a hullámok gyengéd zajával, és úgy aludtunk, mint a fahasáb. A következő reggel szürke a szürkén, de nagyon lassan a nap helyet csinál a felhők között – Megint fürdős idő van ! Nos, tényleg, mindegyik, az idei utolsó úszás a tengerben – többször beugrunk a tiszta vízbe.
A flamingókat kamerával figyelik – de egy nagyon furcsa példány úszik ott ?? Valójában egy pelikán csempészte be magát közéjük – ahogy a nagyszerű bozontos frizurából is látszik, Valószínűleg egy dalmát pelikán ???
Egyszerűen nem tudunk különválni – Tehát öntse újra a vizet, Főztem egy kávét és leültettem a napon. Szeretnénk megtakarítani egy kis meleget a következő hetekben – Szervezetünkben erre sajnos nincs beépített akkumulátor – Ezt mindenképpen fel kell találnod ?? Kora délután rossz hangulatban mindent összepakolunk, kezdje Henriette, Útközben rácsodálkozunk a régi Arla hídra, és találunk egy látványos éjszakát a Pamvotida-tónál..
Arla híd 
Ma nincs birka az utcán !
Tovább haladunk észak felé, Ma is szeretnénk elkerülni az autópályát. Ezért hajtunk az elhagyott E-n 92 – Ezt az átjárót az autópálya megnyitása óta nem karbantartották, Vezetni csak saját felelősségre szabad. A kb 50 Számtalan mély kátyú van kilométereken keresztül, csúszó útelemek, gyakran egysávos útszakaszok, sok szikla az ösvény közepén, néhány hófúvás – és mindannyian egyedül vagyunk. Ennek az egyedülálló tájnak az élménye mindenképpen megéri. A Strasser végén egy sűrű ködlyukba érünk, és csak kúszni tudunk. Az utolsó szakaszhoz az autópályán kell mennünk, De a ködnél mindegy – tényleg nem látsz semmit 50 Méter.
tartson vizet 
Metsovo
Délután a parkolóhoz érünk, amelyet az első görögországi éjszakánkon találtunk: am Lásd Zazari. Itt élvezzük utoljára a görög levegőt, menj egy kellemes sétára a tó mellett, és gyönyörködj a nagy szivárványban
Am See Zazari 
Hóhegyek láthatók
.
Szombat van, az 27. november, Ma el kell hagynunk Görögországot – ez nagyon nehéz. Ez az ország sok mindent kínál: végtelen homokos strandok, ősi kultúrák, szép emberek és lélegzetelállító tájak – biztosan visszatérünk !!!
